Hogyan ülhetek tétlenül egész napokat, fulladozva az önsajnálatban? Nem tudom, és nem is érdekel. Talán erre is szüksége van a léleknek, úgy, mint egy jó bulira vagy egy óriási bögre kakaóra. A lélek kakaójára: mert igen, van ilyen... :) Szóval nem leszek rest, és hozzákezdek a szívtakarításnak: ha fáj, ha nem. Érdemes tél előtt elvarrni a még bántó és lélekcsiklandozó cérnaszálakat, jóllehet kicsit fájdalmas lesz minden öltés, szakítás és vágás, de ahhoz, hogy újra színeket ölthessen a belső, nagy átalakításra van szükség. A színek nélkül ugyanis folyamatosan elkomorodunk, amit lehet, hogy rajtunk kívül mindenki más fog csakis észrevenni, és mástól visszahallani komorságunkat igazán lehangoló élmény. Ezt megelőzvén ne engedjük meg magunknak, hogy elveszítsük a színeket: gyűjtsünk magunk köré minél többet, mert sosem tudhatjuk, hogy az igazinak melyik lesz a kedvenc színe, amelyen megragad a tekintete! (az öltözékünkön... ;) ) Kiállni a sorból vagy beállni a végére? Félelmetesen aktuális kérdés. Jobban járhatunk, ha inkább kitűnünk belőle, hiszen kalandosabb (bár nehezebb is) a saját utat járni, mint a kényelmes, jól ismert, bár épp ezért unalmasabb és egyszerűbb lehetőséget választani. Néha elég az is, de miért ne kísérletezhetnénk? Pláne akkor, ha változásra várunk? Tessék lépni, biztatom saját maga, de reményeim szerint nem csak magam, hanem sok olyan-hozzám lelkiekben hasonló- olvasót, akik szükségét érzik a változásnak, de nem kaptak elég löketet ahhoz, hogy meglépjék. Nos, lépjünk, együtt,pár kilométer távolságból, máshol.

Merj lelépni! (mert formál, az meg minden körülmény között jó...)

https://www.youtube.com/watch?v=Jj6yXxVc21Y   <--- kakaó mellé, csak akkor, ha nem akarsz hinni a szemednek, és nem ácsorogsz szívesen a sorban. 

"Do you believe in what you see?
Motionlessly nothing is real
Wastin my time 
in the waitin line
Do you believe in what you see"

(zero 7)