Új társaságba kerülni annyi, mint kinőni egy régi ruhadarabot, és egy újat venni, amely most épp kényelmes, és jól érezzük benne magunkat. Szükséges a változás, frissítés. Nem hittem el, hogy mennyi értékes ember van a környezetemben,- noha nálam 8-9 évvel idősebbek - eddig csak a fülemnek hihettem, de most megtapasztalhattam, mennyivel másabb levetkőzni a rossz piákkal elázós, tinis szombat estéket, az emlékek alkoholban feloldását, és a vasárnapi őrületesen rossz másnapot, és megélni egy teljesen újat: isteni házi pálinka, nagyszerű vörösborok,  finom grill vacsi, és utána whiskey-gyömbér, nomeg a legfontosabb: tökéletes társaság, folyamatos röhögés, egymás ugratása, mindezt szívvel-lélekkel, és semmiképp sem a megszokásokat követve, nem a fásult alkoholgőz a cél, mert nincs is cél; az egész egy elhatározás, amit csak az idő korlátozhat-de még az sem. Nem prosztó ivászat és tivornya, hanem az alkohol "rendeltetésszerű" alkalmazása, mert gyógyír, és nem drog. A társaság gyógyíre, a lélek megnyitója, a mosolyok kezdete. Mert egyedül ennek lehet értelme, hiszen minden pillanat ittmaradt a fejemben. Ellentétben  az értelmét vesztett csúnya ivászatokkal, amelyekben kívülálló voltam, mert az alkohol egy idő után kijózanít, és csak azokról fest rossz képet, akik már nem látják önmagukat a gőztől. Nem, nem nőttem fel. De be kell vallani, sosem éreztem magam jobban. Hatások hatásfoka. Óriási dolog. És ha ez kell, ám legyen.

Mert így volt jó és kész.