Jöhetnének akár a nagy szavak, miszerint mindenki életében eljön egy olyan pillanat, mikor visszakozik vagy épp sarkára áll és elhatároz, mert újra akar kezdeni, vagy egyáltalán bármit-értsd akármit- csinálni. Érezni,hogy él. Mert eddig egyetlen állandósága volt: az újrakezdés. Most sincs ez másképp, így hát íme: ha elvesznek mellőled egy pillanatra azok, akiknek kiönthetnél mindent, lépj egyet előre, mutasd meg magad olyanoknak, akikben talán felismersz közös érzéseket, (lét)szemléletet vagy akármit, amit nem kaphatsz meg azoktól, akik ismernek. Nem azért, mert nem akarod megosztani velük, hanem mert nem úgy érthetik, mint egy távoli blog-olvasó. Szóval a blogom első napján az első bejegyzés szóljon az első látogatónak, aki eljut eddig a mondatig, és nem kattint el máshová. Mert jövök még- bizony ám...megosztani és publikálni. Juhú! üdv, *p.
