Mindig elképeszt, milyen nagy jelentősége van egy pici változásnak. (=önös változtatásnak.) Annak meg főleg, ha kiondjuk, amit gondolunk, és tudomást veszünk a körülöttünk lévő emberekről- akár ismerőseinkkel, de mindinkább (most kifejezetten) az ismeretlenekkel (direkt nem az idegenek szót használom, mert az manapság kissé negatív érzést ébreszt a befogadóban.).

Történt ugyanis, hogy a változás kedvéért egy fodrászhoz keveredtem, és hogy-hogy nem, új színt kapott a megjelenésem, és az bizony óriási változás. Nem, nem arról szeretnék beszámollni, hogy milyen nagyszerűen kiélhettem a rózsaszín, (szex és New York után szabadon..) KerriBredsós vágyaimat, hanem mindinkább azért, mert sokat nyitott rajtam ez a változás- még. Először traumaként ért, hogy nem látom magam a tükörben, fuldokoltam, remegtem, nem értettem, hogy miért kellett változtatnom.

Aztán felszálltam a trolira, ahol leültem egy lánnyal szemben. 2 megálló után vettem észre, hogy sír. Először csak azt figyeltem, hogy az emberek inkább összezsúfolva ácsorognak, minthogy leüljenek mellénk, és amint felénk kellene tekinteni, inkább kellemetlenül elkapják a fejüket, és elkerülve az együttérzésnek még a legkisebb szikráját is- csak azért, hogy ne kelljen részesülni abból, hogy ő is ember, és abból is, hogy mi is azok vagyunk-inkább állva maradnak. A lány is kerülte a tekintetem, idegesen keresgél az elrongyolódott zsebkendője helyett egy másikat- sikertelenül. Mindaddig nem tudtam hozzászólni, mert mégis milyen hülye megkérdezni egy síró lánytól, hogy miden rendben van-e? Az élet nem amerikai limonádé... De mégis: alkalom arra, hogy segítsünk: odanyújtottam neki egy kamillás zsepit, jeleztem, és annyit mondtam, hogy fel a fejjel, a vödör aljából csak felfelé vezet út. elkerekedett szemmel mosolygott, és nem fogta fel, hogy ember ilyet tehet.

Nos, nem is tehet. Mert szokatlan, mert meg kell nyilatkozni. ez van. Nem nagy dolog, csak egy szelet a tegnapból. de jó volt, mert bebizonyosodott, hogy ilyen is történhet-és nem kell hozzás semmi több.

Mert ez csak ennyi.

Szerző: *poszáta  2010.10.20. 13:31 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekorokmozgo.blog.hu/api/trackback/id/tr532385871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása