Tegnap óta nem történt semmi. A szobában ülve nem érzékletes annyira az idő múlása, jóllehet már eltelt a hétvége. (Így vasárnap délben...) Mindegy is, hogy vége a hétnek, úgy igazán nem sajnálom, annál is inkább, mert sok balul elsült dolgot kell hamar kiiktatni a fejemből: egyre több volt a héten; legyen szó egy félresikerült találkozóról vagy szerelmi csalódásról. 

A legjobb terápia ilyenkor a zene, mély szöveggel és nagyszerű muzsikával. Nem feledtet, egyszerűen kompletten kikapcsol minden mást: külső hatásokat, problémákat, egyszóval: MINDENT.

E célra kiválóan megfelel a Hiperkarma zseniális szerzeménye, a Mitévő?

https://www.youtube.com/watch?v=h2O5gR5wzVY&feature=related

Ugyanis rájöttem, hogy minél többször játszunk vissza egy rossz emléket a fejünkben, annál jobban belénk ivódik, annál mélyebbre csúszik, annál mélyebb barázdát vés az agyba, és ha ez megtörtént, igen nehéz -talán lehetetlen is- törölni. Épp ezért legyünk elővigyázatosak! Csak mértékkel álmodozni-és nosztalgiázni, szeretni kell a realitást, a meglévőt, mert ha nem becsüljük azt, amivel rendelkezünk, könnyedén olyan mentalitású emberré válhatunk, akinek semmi nem értékes, mindig többet akar, és ha megkapja sem tölti el örömmel.

Pedig az örömökért élünk. Nem CSAK azokért, de legfőképp értük.

*Magunkért, egymással. "Csak amit élvezni fog, csak azt érzi meg."