Elmegyünk egymás mellett, alig figyelünk a részletekre, de őrületesen megütközünk egy természeti katasztrófa láttán. Hogyne ütköznénk meg? Mindenki empátiájára bízva élünk meg a médiumok által sugárzott információk segítségével különféle helyzeteket. Az odafigyelés nem kellene, hogy csak egy jó tulajdonság legyen, amellyel csak egyes emberek rendelkeznek, hanem- mivel szerintem mindenkiben benne van- elő kéne hozni, nem mindenki, hanem - ha úgy tetszik- a saját érdekünkben is. Ülni a monitor előtt, és csak nézni, ahogy emberéletek mennek tönkre, érnek véget- egy ember által befolyásolható ( ha nem is csak és kizárólagosan az ember miatt, de csak másodsorban a természet okán) folyamatokat, amelyek minden kétséget kizáróan hatással van ránk. Ha baj van, nem mutogatni kell a kezünkkel, hanem valakinek odanyújtani, hogy kihúzhassuk a bajból. És előre gondolva, mindenre felkészülve belevágni olyan dolgokba, melyek nem csak a mi életünket virágoztathatják fel, (vagy rombolhatják porrá) amelyekért csak mi vagyunk a felelősek.

"Mert dolgozni csak pontosan, szépen..."