Nem megy. Nem megy, olyannyira nem, hogy már fizikailag is érzem. Felejteni? Még mit nem. Ha kell, akkor kell. Kilátástalan? Visszasírod? Beleőrülsz? Vagy mindezek egyben? IGEEEN! Akkor együttérzek. Pedig el sem kezdődött-illetve el-el, csak bennem, benne nem. (micsoda szóvicc lehet ebből..ejjha.) Nem szerelem, csak- csak ő mozgatott, miatta mosolyodtam el a villamoson. Nem, nem volt soha semmi- 180 km, igen-igen. A távolság, a különbségek: bókok, de ő is csak egy fiú: mindenki bókol. Node hol a komolyság? Benne(m is.) Ismerem annyira. De CSAK annyira. de majd építkezem- belőle? Nem, utána, nélküle. Eddig is ezt csináltam. Ja, és a könyvespolcon a nappaliban szemeztem egy könyvvel, a kedvenc szerzőjétől. Szemeztünk, levettem. Sírtam. Nevettem. Sikítottam.

 

Most olvasom.

Because: say what you need to say.

Szerző: *poszáta  2010.10.31. 22:03 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekorokmozgo.blog.hu/api/trackback/id/tr732412574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása