Igen, valószínűleg én is csak egy vagyok a kismillió tarisznyás, egy JATE-bulihoz ún. alulöltözött, kevés sminkkel és mellkason átkötött pulcsival táncoló ember közül. Mert mégis mi kell egy Bëlga koncert önfeledt átbulizásához? Kisestélyi? Híres emberek kevésbé híres csemetéi, akiknek lehet lesajnáló véleménye a magam fajta koncerten bulizós bétékásról? Semmi a világon: ez szilárd meggyőződésem.

Nos,minden egészen egyszerű: ha nem, hát nem. Nincs kényszer, ami ránk nehezedett az este folytatását illetően: mi döntöttünk úgy, hogy koncertre megyünk (jómagam lázzal-náthával-fejfájással), és az említett celeb-gyerek is maga döntött úgy, hogy a hétfő estét a Jate klubban tölti. Hangsúlyozom, nincs kényszer és baráti sulykolás, jóllehet- ha nincs ló, jó a szamár is- alapon kockáztatták meg ezt az orvosi kar szórakozóhelyének zárva tartása miatt. De akkor is felmerül a kérdés: jól érezheted magad akkor , ha savanyú, lenéző emberekkel vagy körülvéve, akik arra sem méltatnak, hogy bemutassanak az ismerősüknek? Nem az illem hiánya okoz gondot, hanem a barátság szerteoszlatása miatt illetődöm meg egy csöppet. Lehetsz a társaság közepe, ha körülötted lekezelő, de éretlen társaság van. És ezzel nincs is semmi gond: tűrni kell, mosolyogni, és idővel elindulni kellemes muzsikával a fülben hazafelé, egy jót sétálni a szegedi éjszakában a szemerkélő őszi esőben. Még akkor is, ha ők azóta már a harmadik kocsmát veszik célba. Én jól éreztem magam, és szerintem ők is. Csak mindannyian másképp.

Természetesen nélkülem.