Ma már eljutottam odáig, hogy minden mindegy. A hiányt (értsd információhiányt) csak egyféleképp lehet leküzdeni: ismételt kapcsolatfelvétellel. Na igen. Épp ezért el is határoztam, hogy írok neki egy csevegőprogram segítségével, nem sokat, csupán köszönök , és elmondom, hogy a kedvenc szerzőjétől olvasok, és teszik a könyv, pedig amikor ajánlotta, fanyalogtam és esélyét sem láttam, hogy olvassak tőle bármit is...épp ezért köszönöm az ajánlatot. Csak ennyi. De hogy-hogy nem, mikor épp elküldtem volna az üzenetet, nem volt elérhető, így a program nem kézbesítette a soraimat. Szerencsére vagy épp szerencsétlenségemre. Mindegy, a sors ellenem dolgozik, vagy épp mellettem? Szeretném az utóbbit hinni. A lényeg: ismét szembeköptem magam. Szokásom. Gyönyörű az ősz, szép napom volt- ez a legfontosabb.Délután a napfényben aludtam az ágyamon, mert bemosolygott az ablakon és örültem, hogy alatta fekhetek. Mosolyogva aludtam el. Később is így szeretnék.

Mert minden szépésjó is. Így, egyben.