Van, mikor nincs miről írni. De mindig lenne kinek. Minimum egy van. És ez, ha úgy vesszük, jó. Csak van egy bizonyos állapot, mikor csak a semmi érzékelhető. Totál nulla. A káosz? Nem, talán nem az, bár minden jobb a semminél, hiszen akkor van valami. És most semmi nincs-azaz épphogy az van. Ejj-ejj, ez már igen-igen magasröptű. De nem baj. Kell a nyugi, illetve próbálom efelől megközelíteni. Hogy ez csak szimpla nyugalom, alfa állapot, és nem a kiégés. Ha az lenne, akkor baj lenne. De az nincs. Remélem.

Most csak egy kávé kell másfél cukorral. Mert a koffein hasznos. Kilendít, visszahoz, elterel.