Minden rosszban van valami jó is. Na igen. Egy szörnyen rosszul indult nap után csak arra kell összpontosítani, hogy a vége legalább jó legyen. És ma sem volt ez másképp. Jiháá!

reggel: késés, troli, bunkó-beképzelt-mindenkinélokosabb- középkorú nőszemély. Vegzál, beszól, leszállok. Séta, csokis croissant- véletlen találkozás a bátyámmal (az egyetlen pozitívum a reggelben...), majd egyetem. Terem, 3/4 10. Benyitok. Óra van. Elnézést, kijövök. Szánom magam. Lehet ennél rosszabb?! Lehet. Pánik, gyomorgörcs, egyedül. Egyedül. Mondom, EGYEDÜL. És még messze a nap vége. Aztán egy szeminárium miatt el kellett mennem egy kiállításra. És ekkor: teljes kikapcsolás. Senki és senki nem volt benn, csak a gondolatok és a képek. Ennyi. Szem, lélek, tükör. Csak ámulni, gyönyörködni, megrémülni, libabőrözni. És utána mindezt egy értő közönséggel megosztani. Leírhatatlan érzés. Aztán várni a trolira: mosoly, SzegediEst. Imádom. Nincs szebb dolog a fényszennyezésnél! :) Királylányság.

Mert mindenkinek ki kell próbálnia!*